Függelék


statisztikai próbák

Klinikai vizsgálatok során alkalmazható statisztikai eljárások

Kezelés hatásosságának jelzésére szolgáló paraméterek összehasonlítása

1. Paraméteres próbák

Arányskála mérési szint (pontos számértékkel megadott paraméter) esetén elfogadott statisztikai próba két mérés (hatásnak kitett, illetve hatásnak nincs kitéve) összehasonlítására a t-próba.

Amennyiben több csoportosítás kerül alkalmazásra, akkor a szórásfelbontás (ANOVA) mint számtani átlagokat összehasonlító statisztikai próba az elfogadott.

Tekintettel arra, hogy a méréseket többször végzik el a szóráselemzésnek (ANOVA) egy speciális változatát kell alkalmazni, mely a „repeated measures ANOVA” néven ismert.

2. Nemparaméteres próbák

Abban az esetben, ha a jelzésre szolgáló paraméter nem arányskála szinten mér (pontos számértékkel megadott paraméter), hanem egyértelműen sorba rendezhető értékelésen alapul, akkor nemparaméteres próbák tudunk használni a mérések összehasonlítására.

Két mérés (hatásnak kitett, illetve hatásnak nincs kitéve) összehasonlítására nemparaméteres esetben a Wilcoxon-próba alkalmazása javasolt.

Többszörös mérés esetében Friedman-próba használata jön számításba.

3. Esélyhányadosok számítása

Esélyhányadosok alkalmazása az egészségügyi kutatások területén meglehetősen elterjedtek, különösen klinikai vizsgálatoknál.

Segítségével kimutatható, hogy két különböző terápia alkalmazása során mennyivel nagyobb a túlélés vagy más bekövetkező esemény esélye az egyik terápia esetén, mint a másik terápia bevetésekor. Tehát mondjuk az “A” terápia 1,4-szer nagyobb eséllyel gyógyítja meg paciensünket, mint a “B” terápia.

4. Kaplan-Meier túlélési analízis

A Kaplan-Meier-féle túlélési analízis célja a túlélési görbe meghatározása. Az eljárás során a halandósági arányt és a túlélési valószínűséget minden olyan időpontban meghatározzuk, amelyben legalább egy halálozás történt.

A túlélési valószínűségeket a követési idő függvényében ábrázolva kapjuk a túlélési görbét. Ez formáját tekintve lépcsős függvény, melynek függőleges szakaszai azokban a pontokban vannak, ahol ténylegesen bekövetkezett halálozás. A módszer felhasználható a túlélési idő átlagának becslésére is.

Az eljárás alkalmazható egynél több vizsgálati csoport esetén is, ilyenkor elvégezhető a csoportokra jellemző túlélési idők összehasonlítása. Hipotézis a következő: mondható-e, hogy az egyik görbe összességében magasabban van, mint a másik.