vissza
Szabályozás

1.
A külső hőmérséklettől függő szabályozás abban segít, hogy (optimális esetben) a kazán éppen olyan hőfokú vizet állítson elő, ami minimálisan elég a lakás kifűtéséhez: ha kint -20 fok van, akkor nyilván nagyobb hőfokon járó fűtés kell, mint +5 fokban. Ez azért érdekes, mert az okosok szerint olcsóbb alacsony hőfokú vízzel tovább fűteni, mint magassal rövid ideig.
A szobatermoszát a fűtésvezérlő felé azt jelzi, hogy szükség van-e fűtésre vagy nem, de azt nem szabályozza, hogy a fűtés milyen teljesítményen történjen. Az okosabb termosztátok "megtanulják", hogy az adott rendszernek mennyi idejébe telik a fűtési igényt teljesíteni, és később már ehhez hangolják magukat, így igyekeznek elkerülni a hőleadó felületek tehetetlenségéből adódó hőingadozást.
A karakterisztika módosítása: ideális esetben ezt egyszer kell jól beállítani, aztán nincs vele gond. Persze az egyszerűbb rendszereknél (mint pld. az enyém, ahol csak 8-10 görbe közül lehet választani, de a talppont eltolására, illetve a görbék meredekségének finomhangolására nincs mód) elképzelhető, hogy ősszel-tavasszal egyet-egyet állítani kell.

2.
Alaphelyzetben a karakterisztika görbéje egy egyenes vonal, ami megmondja a kazánnak (illetve a fűtési modulnak), hogy pl. +15 foktól kezdjen dolgozni, mondjuk 30 fokos előremenővel, és ezt a külső hőmérséklet csökkenésétől függően lineárisan változtassa addig, amíg el nem éri a maximális előremenő hőmérsékletet. A meredekség nyilván attól függ, hogy milyen külső hőmérséklethez tartozzon ez a maximális előremenő hőfok. Ezekből a görbékből van 5-10 darab, illetve a jobb rendszereknél lehet némileg változtatni a talppont eltolásával.
A külső hőmérséklet drasztikus változásánál egy jól szigetelt háznak persze volna pár nap előnye, szemben ezen a téren kihívásokkal küzdőkkel, de ezt nem használják ki ezek az egyszerűbb rendszerek, erre ott van a szobatermosztát. Ez nem valami kifinomult, takarékos megoldás, de hát ez van. Összességében azért sokkal kényelmesebb, mint kézzel tekergetni az előremenő főfokát.

3.
A kondenzációs kazán külső hőfokszabályzó, szobatermosztát és termofejek megléte esetén sem viselkedik máshogy mint egy nem kondenzációs.
Tehát ha 50 fokot ír elő a kinti jeladó, akkor a kazán dolgozik a modulációs tartomány belül, ha lezár valamelyik termoszelep, akkor persze lejjebb modulál.
Ha elérkezik oda, hogy az alsó modulációs teljesítményét elérte, akkor lekapcsol (termoszelepek és szobatermosztát nyitva) és a szivattyú működik (ez nem az után keringetés, hiszen van még hőigény!), majd visszakapcsol a kazán, vagy
további termoszelepek zárnak el, majd a legvégén a szobatermosztát érzékeli az előírt hőfokot, ami lekapcsolja a kazánt (a szivattyú maximum az után keringetés miatt működik, ha van ilyen funkció a rendszerben).

4.
A Siemens szobatermosztát döbbenetesen jól működik, a hőingás csak a benapozás miatt ismert fogalom. Nagyon finom a programja, a jelenleg ismert legkorszerűbb PID vezérlést használja, és bármilyen tehetetlenségű rendszert megtanul néhány nap alatt. Először csak a padlófűtésnél volt, de később vettem a radiátoros körhöz is, hasonlóan jó az eredmény.
A Siemens nem kapcsolgatja a kazánt, hanem amikor kell, akkor leállítja, és pontosan tudja az előző fűtési adatokból, hogy mikor kell ezt megtenni a megfelelő hőmérséklet eléréséhez. Hőn tartásnál hasonlóan tökéletes.

5.
Kicsit részletesebben a Siemens és Honeywell szobatermosztátokról.
Honeywell: Amikor a helység hőmérséklete a beállított hőfokot megközelíti 1 vagy 2 fokkal, akkor lekapcsolja a kazánt (ejt a relé) úgy emlékszem 10 percre, és közben méri a hőfokváltozást. Aztán ha gondolja, ráfűt, és ezt addig csinálja egyre ritkább kazánindítással, amíg jó nem lesz a hőfok, és természetesen ettől nem is fog túllendülni. Tehát jól működik, de a kazánt kapcsolgatja (ilyenkor a szivattyú is leáll). A termosztát nem tanul, hanem egyszerűen közelítő módszerrel dolgozik.
Siemens: PID (Párhuzamosan Integráló és Differenciáló) vezérlésű, valóban tanuló termosztát. Nálam tudja, hogy reggel ha elkezd fűteni, és 1 óra múlva emelkedik a hőmérséklet 0,2 fokot, akkor abba lehet hagyni a fűtést, mert 1 óra múlva minden a beállított értéken lesz. Természetesen belekalkulálja a tehetetlenséget, és pl. annyival előbb kezdi a felfűtést, hogy a kért időre a megfelelő hőmérséklet előálljon. A kazánt csak egyszer kapcsolja be, majd később ki. Kevesebb a veszteség, gyorsabb a felfűtés. Bónusz: minden egyes kapcsolásnál vizsgálja a tehetetlenséget, és kalibrálja magát. (Pl. megváltoztatod az előremenő víz hőmérsékletét, vagy a kinti nagyobb hideg miatt lassabb a felfűtés, akkor ezeket mind leköveti.)
A Siemensnek kondenzációs kazánnal jönnek ki igazán az előnyei, mivel az alacsony előremenő vízhőfok rugalmatlanabbá teszi a rendszert, itt külön meghálálja magát a jó vezérlés (időjárás-követő előremenő + gondolatolvasó termosztát).
A Siemens felveszi az épület tehetetlenségi görbéjét, ezért csak egyszer kapcsol le, de akkor végleg. Egy dologra kell vigyázni nagyon tehetetlen rendszereknél, nem tudja felvenni a megfelelő görbét, mert nem futott végig egy ciklus.

6.
Minél kisebb a hőveszteség, minél nagyobb a hőtehetelenség egy háznál, annál kevésbé éri meg játszani a hőmérséklettel. Jobban megéri 0,5-1 fokkal alacsonyabb hőfokra beállni (persze a család fagyosabb tagjait figyelembe véve).

7.
Pedig mennyire tetszene nekem egy csúszka a csúszkában megoldás. A nagy csúszka lenne a szivattyúé, a kicsi meg a lángmagasságé. Ha lekattan a nagy csúszka is az alsó pontra, na akkor kapcsolna csak ki a kazán.

8.
Csak analóg termosztát tud érdemben beleszólni a lángmodulációba.

9.
Gyakorlatilag minden értelmes kazánnál van lehetőség belső analóg vezérlésre. A kérdés az, hogy időjárás-szabályzás mellett mennyi értelme van, illetve a kettő közül melyik biztosít olcsóbb üzemeltetést.

10.
A külső szabályzó a kazánvíz előremenőjének hőfokát állítja. A belső termosztát (modulációs), az meg azt csinálja, hogy figyeli hogyan nő a helyiség hőmérséklete. (Milyen sebességgel.) Minél közelebb van a kikapcsolási hőfok, annál lejjebb veszi a lángot. Gyakorlatilag elnyújtja a kikapcsolást, ezáltal nem leng túl a szabályzás, vagyis nem nő a hőfok a beállított fölé, plusz a kis teljesítménnyel történő üzemeltetés növeli a hatásfokot. Az igazi az lenne, ha folyamatosan tudna menni a kazán, minél kisebb lángon.

11.
Amennyiben a belső hőérzékelő is, meg ugye a kültéri egység is analóg jelet ad, akkor valamelyiknek biztosan elsőbbsége van. Igazából nem kéne gondnak lennie, mivel a külső érzékelő egy szintet állít be a modulációban, ezzel megadja az alapot, a görbe talppontját. A belső szabályzó meg ezt modulálja lejjebb. Ha magasabb hőfokú a kazánvíz, akkor abból fog lejjebb modulálni a szobatermosztát.

12.
A külső hőmérséklet-érzékelő elhelyezésének legfontosabb szempontja, hogy a nappalival megegyező hőmérsékleti, szél és napsugárzás hatásoknak legyen kitéve. Legtöbb esetben a külső hőmérséklet-érzékelőt az épület leghidegebb oldalára kell felszerelni (É–ÉNY-i oldal), hogy ne legyen kitéve közvetlen napsugárzásnak. Ez azt biztosítja, hogy a ház minden helyiségében elegendően meleg lesz. Ha a szabályozott helyiségek ablakai az épület ugyanazon oldalán találhatók, akkor az érzékelőt is ennek az oldalnak a külső felületére kell szerelni. Ez lehet az épület déli oldala is. A külső hőmérséklet-érzékelő védőburkolata biztosítja, hogy a napsugárzásnak nem lesz hatása az érzékelőre. Ne szereljük fel a külső hőmérséklet-érzékelőt védett helyre, mint pl. falmélyedésbe vagy a balkon alá. Nyílt helyre kell felszerelni, hogy érhesse minden környezeti befolyás. Kerüljük az érzékelő ajtó vagy ablak fölé szerelését, ellenkező esetben a meleg légáramlatok befolyásolják a mért értéket. A 3 emeletnél nem nagyobb épületek esetén a hőmérséklet-érzékelőt kb. 2/3 épületnyi magasságban, magasabb épületeknél a 2. és 3. emelet közé ajánlatos felszerelni.

13.
A külső hőmérsékletre vezérelt előremenő vízhőfok egy nagy, ha nem forradalmi újítás a szabályzástechnikában. A jobb kazánok két különböző előremenőt állítanak elő (padló vagy fal és radiátor) a kinti hőmérséklet függvényében. Nem kell mérnöknek lenni a helyes beállításhoz. Minél hidegebb van kint, annál nagyobb az épület hővesztesége. Ezt két módon lehet bevinni: hosszabb ideig fűtünk azonos előremenővel, vagy emeljük az előremenő víz hőfokát. (Igen, a tömegárammal is lehet játszani, de családi házaknál nem jellemző.)
Egy jól szigetelt, és jól méretezett hőleadókkal rendelkező épületnél -20 foknál 45 fokos padló illetve 60 fokos radiátor előremenő az ideális. Továbbá egy-egy jó termosztáttal a padlófűtéses, illetve radiátoros helységekben. Ha hideg van, akkor lehet picit emelni a görbét. Az a legjobb (persze ilyen nem létezik), hogy -20 fokban a beállított előremenőkkel 24 órát megy a kazán.

14.
Nekem Immergas kazánom van. Nálam úgy működik a szabályozás, hogy a kazán a külső hőmérsékletnek megfelelően állítja be az előremenőjét, ami belemegy egy Immergas DIM ABT modulba. Ebben van egy hidrováltó, ami után két úton megy tovább a víz, egyik a direkt körbe a radiátorokhoz, illetve egy másik a kevertbe, aminek a hőfokát viszont az ABT szabályozza a külső hőmérséklet függvényében.
Így mindkét kör a külső körülményeknek megfelelően változik, a padlófűtés kör maximum 45 fokig, a kazán kör meg olyan 60-65 fokig. (Legalábbis remélem, hogy ennyi a -20 fokban is elég lesz.)
Lehetett volna úgy is, hogy csak a kazán előremenője szabályozott, a padlófűtés kevert körét meg nem egy hőmérséklet, hanem egy keverési arányt beállító háromjáratúval állítom elő, de én úgy gondoltam, hogy korántsem biztos, hogy a két fűtési mód karakterisztikája (az időjárás-szabályzás görbéje) azonos lesz. Így maradt ez a drágább, de külön állítható megoldás.